Az biztos, hogy a mondás, mi szerint "Ami nem öl meg, az megerősít", az nálam teljesen igaz. Valahogy azóta - legalábbis fejben - erősebbnek érzem magam. Először akkor vettem ezt észre, amikor feleségem, Ági a terhessége alatt brutálisan el kezdett vérezni. Természetesen ő nagyon megijedt, segítségért kiáltott. És én segítettem. Végig sikerült megőrizni a hidegvéremet, sőt meg is nyugtatni őt, és szerencsére nem lett probléma. Ez később - sajnos - többször előfordult, és minden alkalommal nagyon higgadtan kezeltem.
Ha már az egészségügyről írok, akkor fontosnak tartom megemlíteni az orvost név szerint is, aki anno műtött, és megmentette az életemet, majd utána kb. fél évig jártam hozzá kontrollra. Dr. Tibay Györgyről van szó. Elég sokszor megvizsgált, de nem volt olyan alkalom, hogy ne említette volna meg - viccesen persze - hogy megmentette az életemet, és hogy órákon keresztül szedegette a tüdőmről a pulóverem darabkáit. Azt éreztem, hogy bár neki napi rutin hasonló műtéteket csinálni, mégis az én esetem valahogy különleges volt számára is. Fogalmam sincs, mennyi páciense lehet heti/havi szinten, de még a fél éves kontrollra érkezésemkor is egyből vágta, hogy ki vagyok. És elsütötte a szokásos poénját: "Na, Gyimesi úr, idén karácsonyra milyen élményt kap feleségétől?". Másik kedvenc témája - a "megmentettem az életét" és a "karácsonyi élmény" poénokon kivül - a sebem: szerinte nagyon menő, és egyszer még azt is kimondta, hogy ő is szívesen viselne magán egy ilyet, mert ezzel "nagyon jól lehet majd csajozni a strandon". Eleinte viccelődött, hogy tetováltassak rá valami menőt, de aztán mindig oda lyukadt ki, hogy nem, mégsem, így lesz a legjobb. Mondjam azt, hogy valami háborús sérülés, és egy mesterlövész puska felrobbant előttem. Végülis, a fele igaz. :-)
A dokin, és persze a többi egészségügyi dolgozón kívül nagyon sok embernek tartozok még hálával. Már az is nagyon jól esett, hogy rokonok, barátok, kollegák, távoli ismerősök is megkerestek és érdeklődtek a hogylétemről. De sokan ennél tovább mentek, és tanácsokkal, vagy egyéb segítséggel próbáltak segíteni. Meglepő volt érezni ezt a sok érdeklődést, és szeretetet. Szóval ezúton is, újra: KÖSZÖNÖM!
Aki követte a blogomat, vagy valamennyire képben volt a balesettel, az általában a szokásos "Hogy vagy..." kérdés után viszonylag gyorsan megkérdezte azt is, hogy "...és mi van a nyomozással". Általában erre a kérdésre nem válaszoltam, vagy csak annyit mondtam, hogy zajlik a nyomozás. Ez most éppen nem igaz. Ugyanis már 2 alkalommal is lezárták a nyomozást, "mivel a rendelkezésre álló adatok, illetve bizonyítási eszközök alapján nem állapítható meg büncselekmény elkövetése". Ezt lefordítva az én egyszerű nyelvemre: ÍJB, vagyis Így Jártál B@zdmeg.
Egy kicsit bővebben kifejtve. A fegyvert megvizsgálták igazságügyi szakértők, és egyértelműen kimondták, hogy töltés közben robbant fel, méghozzá az ütőszeg környékén összegyűlt szennyeződések miatt. (Ennél jóval bonyolultabb a dolog, de most egyszerűsítek) Egy laikus - mint én - ebből azt gondolná, hogy akkor valaki hibázott, nem tartotta rendesen karban a fegyvert, összegyűlt a kosz, ezért robbant fel, én pedig ezért sérültem meg. Igen ám, de itt jön az egészben a csavar. A lőtéren dolgozó lövészetvezetők a rendszeres karbantartás során nem jogosultak, nincs is szakmai képesítésük, hogy olyan alaposan szétszedjék a fegyvert, hogy az ütőszeg környéki koszt eltávolítsák, és az esetleges hibát itt észrevegyék. A fegyver komolyabb bevizsgálása - a gyártó előírása alapján - 10 évente esedékes, utoljára 2012-ben volt. De ez a bevizsgálás sem egy teljes körű vizsgálat, szóval ott sem fedezték volna fel ezt a szennyeződést. Egy ilyen problémát csak a gyártó, vagy egy speciálisan felszerelt műhely lett volna képes észrevenni. Erre viszont nincsen semmilyen jogszabályi kötelezettség Magyarországon, idézem: "Jelen esetben, jogi norma nem szabályozza a polgári lőtereken használt fegyverek karbantartásának gyakoriságát, módját, dokumentálását." És ha nincs szabály, akkor amit be kell tartani, akkor nincs is kit megbüntetni a nem létező szabály nem betartása miatt. Sakk-Matt. ÍJB.
Azért ha a pirossal kiemelt idézetet alaposan értelmezitek, majd rákerestek a Google-ban az "élménylövészet " szóra, akkor a kettő együtt elég ijesztő. Ugyanis tele van az internet akár már pár ezer forintért is elérhető "élményekkel". Hány barátnő, barát, apuka, anyuka, nagymama stb. vásárol jóhiszeműen ilyen "élményt" a párjának, barátjának, gyerekének, unokájának? És fogalma sincs, hogy ha velük valami történik a lövészet során, akkor mindenki szétteszi a kezét, és ÍJB, hiszen jogi norma nem szabályoz semmit. Szerintem ez nagyon nem kerek. Szerintem ezt sokkal komolyabban kellene venni. Ha valaki saját fegyverrel jár ki egy lőtérre gyakorolni, akkor ő valószínűleg képben van a fegyvere karbantartási igényével, és mindent megtesz - vagy maga, vagy speciális műhelyben - hogy ne történjen vele baleset. De egy lőtéren, ahol akár több száz, különböző fegyver van "kölcsönözhető" formában, ott ez - lásd az én esetemet - nincs így.
És most hogyan tovább? Természetesen nem hagyjuk annyiban. Egyrészt jó lenne ezt az egészet lezárni, és valamennyire elfelejteni. De közben rohadtul b@ssza a csőröm, hogy ez történt velem, és senki sem hibás, semmilyen következménye nincs. Az igazságérzetem baromira nem tudja ezt elfogadni, ezért a lehetséges eszközökkel küzdünk tovább.
Szerencsére az energiáim nagy része mostanában Martin fiamra koncetrálódik, így ez valamennyire megnyugtat. Ott is szoktak balesetek lenni, de max annyi, hogy lef@ssa a ruhámat, vagy lepisil. :-D
