Puskás Laci megszületik

Ha valaki véletlenül tévedt ide, akkor egy bevezető: 2020 május 31-én egy lövészeti élménycsomag lövöldözése közben történt egy baleset. Ez a blog azért született, hogy leírjak gyorsan mindent, amíg emlékszem, el nem felejtem vagy megszépülnek, megfakulnak az emlékek

Még gyűjtögetem az információkat másoktól is, fotókkal együtt, de most első körben ez a történet. Még a végén lehet hogy könyvet is írok belőle. 🙂

(Mivel ennyit gépelni telefonon nem könnyű ilyen állapotban a kórházban fekve, ezért diktáltam, lehet hogy vannak benne fura dolgok, elírások... Bocsi)

mindig is vonzottak a mesterlövész puskák. mindig azokat a filmeket szerettem régen,  amikor mesterlövészeket láttam, hogy valahova beássák magukat és több száz vagy akár ezer méterről eltalálnak egy célpontot és nem értettem, hogy a francba működik ez. Nem az emberek gyilkolása érdekel, hanem a precizitás, a célba lövészet, maga a mérnöki munka - hiszen elvileg én is az lennék.

másfél évvel ezelőtt kaptam egy lövészeti csomagot Ágitol ajándékba. Ez volt a Mátrix lövészeti csomag és viszonylag jól ment az egész, mondta is ott a lövészetvezető, hogy olyan, mint hogyha világéletemben lőttem volna. És ami fontos, hogy bár izgultam, nagyon élveztem is. Itt van róla egy videó is. https://youtu.be/4hgNxFe_YLQ

Ezen felbuzdulva eszembe jutott, hogy kipróbálnám szívesen a mesterlövész puskát is. volt ilyen csomag is, úgyhogy felírtam ezt a bakancslistámra és Jézuska 😁 ezt nekem ajándékba adta karácsonyra.

Lefoglaltam az időpontot május 31-re. A mesterlövészet egy kis elkülönített épületben van, ahol egyszerre csak egy lövész van, egy oktatóval. Nincs nagyon oktatás, nem nagyon lehet semmit elrontani, mondhatni hülye biztos.

meg is kezdődött maga a lövészet. a mesterlövész puska az elég speciális, egyszerűen le van támasztva egy fix helyre a puska, meg se lehet nagyon mozdítani. oda ülök, belenézek a célkeresztbe, celzok, meghúzom a ravaszt. Persze azért mozog, csak nem lehet vele körbe forogni meg
hadonászni. Nem lehet elrontani semmit, csak jól kell megfogni. Iszonyú hangos és baromi nagyot rug vissza.

maga a csomag az 5 féle mesterlövész puskát tartalmazott és mindegyikkel, típustól függően lehetett lőni 2, 8 vagy 10-et. az utolsó előtti puska az egy régi orosz puska volt és valszeg nem jól tartottam és iszonyúan nagyokat ütött,  úgyhogy mondtam a srácnak, hogy én ezt inkább nem erőltetem, nem élvezem, mert fájdalmat okoz és nem akarok kék zöld foltokkal hazamenni. (Pedig lehet hogy ott kellett volna abbahagyni és akkor most nem itt fekudnek a kórházban. De én maximalista vagyok, befizettem, végig megyek. Ez L. Akosrol maradt rám. Vicces)

Mondta a lövészet vezető, hogy nem baj, van még egy csomó más fajta puskájuk (180?), ezért ad nekem olyat, ami egy másik technológia, az nem üt akkorát. a puska nevekkel abszolút nem vagyok tisztában, de valami amerikai? volt. Átmentünk a lőtér egy másik helyére, ahol egy másik csapat is lövöldözött, ott több oktato is volt. Ők asszem shotgunnal lövöldöztek fém tárgyakra, egy apa és tinédzser korú fia.

Amit kaptam, az egy iszonyú nagy "ágyú" volt, legalábbis a többiekhez képest teljesen máshogy is nézett ki és azt ígérte, hogy bár jóval nagyobb töltény megy bele (nem tom mekkora de olyan 15 cm) de ne izguljak, ez nem fog olyan nagyot visszarugni.

szóval előkészítette ezt a nagy puskát, betöltötte az első töltényt, én pedig leültem, becéloztam és egy elég jó lövés sikerült leadni. Akkorát szólt, hogy a fulvedon keresztül is csengett a fülem. Körbe néztem, mindenki nevetett és huledezett a hangerőn.

Jött a második lövés. Úgy remegtem, mint a kocsonya, az előző baromi ijeszto volt és még mindig annak a hatása alatt voltam. Ülve maradtam, ő pedig be akarta tölteni a második töltényt(?) és akkor egy óriás robbanást hallottam. Csak annyit láttam hogy a puska vége (tus?) lukas és baromira fáj a mellkasom. Üvöltöttem mint ahogy még soha életemben. azt láttam hogy valami 8-10 centire kifelé áll belőlem a mellemnel. Először azt hittem, hogy a saját bordám áll kifelé (nyílt törés). 

Aztán minden olyan gyorsan történt. Vagy lassan. nemtom.  Lefektettek, levágták rólam a ruhát. A Ferrari pulóveremet is. 🥺 Mindent. Kezdtem baromira fázni, remegni, így kaptam valami spéci fólia takarót. Ilyet mar láttam filmekben. Nagyon profi volt a csapat. Bár láttam rajtuk, hogy ők is be vannak fosva, de nagyon topon volt mindenki. 2 emberre emlékszem, az egyik főleg nyugtatott, és kérdezgetett, a másik pedig irányította a többieket (Tamás?) Ő rendőr azt hiszem, vagy katona, de látszott, hogy volt már ilyen helyzetben. még talán poenkodott is, úgy rémlik. Mindenesetre megnyugtató volt a profizmusa.

Nehezen kaptam levegőt, egyre jobban fájt, de nem ajultam el. emlékszem, sokszor azt mondogattam hogy ne engedjék Ágit vezetni. sokszor megkérdeztem, hol van, mi van vele és hogy valaki foglalkozzon vele, ne hagyják magara. vicces, de annyira magamnál voltam, hogy megkértem őket, hogy legalább az órámat és a cipőmet ne vágják le rólam és megígérték, hogy nem fogják. nem tudom ilyenkor milyen gondolataim vannak , de érthetetlen, hogy még ilyen helyzetben is ilyeneket tudok gondolni. Őrült vagyok az tuti.

arra is emlékszem, hogy sokszor, legalább 10x mondtam,  hogy a nadrág zsebemben van a kocsikulcs, adják oda Aginak mielőtt elvisz a mentő, mondták, hogy rendben mindjárt kiveszik. És nem vették ki és még egyszer mondtam és még egyszer mondtam, még végül valaki kivette. Lélekjelenlét? Ez az? Vagy micsoda? Az agyam folyamatosan pörgött. Ági, Óra, cipő, kocsikulcs, lassan venni a levegőt, nem panikolni, válaszolni a kérdésekre. Az agyam 1000%-on pörgött. Végre hasznát vettem 😁

mindig azt hallom, hogy ha valakit egy ekkora trauma ér, akkor az agy el akarja felejteni ezeket a szörnyűségeket, de nekem itt van az egész. végig magamnál voltam. egyszerűen nem értem hogy hogy.

persze az időérzékem az teljesen felmondta a szolgálatot. Bár az óra még a  kezemen volt, de ugye persze nem tudtam nagyon megmozdítani semmimet, úgyhogy nem tudom mikor érkezett meg a mentő. valami összeszerelhető hordagyat pakoltak be alám hogy ne mozduljon el a cucc ami bennem van nehogy további problémát okozzon. Ha ott valaki nincs képben és megpróbálja kihúzni, akkor nekem annyi. Ha pár centivel arrebb csapódik be, akkor meg azért annyi. 

Mivel nem tudták, hogy milyen mélyen van bennem ez a valami, és szerintem azt sem tudták mi az, ezért az volt a feladat hogy rögzítsék nehogy menet közben elmozduljon. ezt már az ott dolgozók elkezdték megcsinálni és a mentősök is hallottam hogy megdicsérték őket hogy nagyon jól előkészítették a terepet mire odaértek. A mentősök végleg rögzítették, beleraktak valami mobil összeszerelhető hordagyba, rögzítették a fejemet és ezzel a mobil eszközzel valahogy felraktak a hordagyra és a mentőautóban. Továbbra is 100%-ban koncentráltam az eseményekre. Bíztam benne hogy így jobb lesz.

A lőtéren is es a mentőben is folyamatosan azt kérdezték, hogy milyen a fájdalom egytől tízes skálán mondjam el, hogy milyen a fájdalom változik-e, kapok e levegőt. És ha bármi változás következik be, akkor azonnal szóljak. nem nagyon éreztem különbséget csak azt, hogy baromira fáj és hogy nagyon nehéz levegőt venni. olyan volt, mintha csak a bal oldali tüdőm működne és levegővételnél minden szúrt. Mintha ült volna valaki rajtam.

A mentőautóban a mentőst hallottam, hogy őrülten telefonál, megpróbálja kideríteni, hogy hova kell engem most vinni először. azt hallottam, hogy honvédkórház, annak meg is örültem, mert ugye az ott van a lakásunk közelében, és az tök jó lett volna Áginak látogatás szempontjából. aztán végül nem oda vittek, hanem a János kórházba. elég ciki, de nem tudtam, hogy az melyik.

Innentől kezdve már nem tiszta a kép. Sok helyen vártunk, jöttek mentek maszkos emberek, minden fajta vicces sapka és maszk volt rajtuk. Soknak megjegyeztem a maszkjat vagy a sapkáját, vagy a szemét.

Itt újabb bekattas jött nálam: a gyűrűmet vegyék le. Ezt is többször el kellett mondanom míg végül valaki levette és odaadta a rendőrnek aki ott volt valahol. Egyébként úgy emlékszem a rendőrök hamarabb odaértek a loterre mint a mentő. Biztos ez valami protokoll.

Szóval a műtétre várva mindenfajta szurasokat éreztem, katéter, tüdő cső és ilyenek. Biztos mindenkinek az agyara mentem mert mindig kérdeztem hogy most mi történik. Kértem őket, mondjanak már valamit, valaki légyszi nyugtasson meg. Erre jött a válasz: "Nyugodjon meg László". Köszi 🤪

Jött a következő nünüke: amit kivesznek belőlem, azt ne dobják ki, legalább fotózzák le. Azóta kiderült, hogy a rendőrség azt is lefoglalta. De szerencsére sok mindenkinél volt mobil, így sokan készítettek róla fotót. Néhányat láttam is, hát ijeszto. Remélem sikerül majd megszereznem. Nemrég volt itt egy pasi és kérdezte, hogy én vagyok-e a Puskás Laci. Hallott a történetről és idejott róla beszélgetni mert ért a puskákhoz. De nem tudtam neki elmondani a típust meg semmit. Megkértem, hogy bárkinek van ilyen fotója, küldje el nekem emailben. Kíváncsi vagyok kapok-e belőle. A rendőrök is nyomták a fotókat, remélem legalább azok meglesznek.

Aztán kb ennyi, 3 óta műtét. A doki szerint 2 bordám eltört (kitört?) Elöl, és hátul is szilankosra tört pár. A tüdőm is sérült, azt is össze kellett varni.

Hát eddig ennyi a történet, majd még írok ha lesz valami. 

Puszi-Pacsi, drukkoljatok, hogy ne legyen fertőzés, Covid vagy kolera. Valszeg nem fogok lőni többet, pedig szerintem tehetséges vagyok benne. Vagy legalábbis az oktató most is és 1.5 éve is ezt mondta. De lehet, hogy mindenkinek ezt mondják. Nem számít. De ez egy veszélyes üzem ugyMúgy tűnik, szóval inkabb veszek egy PS5-öt aztán ott lövök majd célba. 😁